A verseny folyamán az a kérdés merült fel – nem csak bennem, de a Junior férfi hétpróbázók között rajthoz álló Szakács Attilában is – hogy lehet-e csalódásként értékelni egy ezüstérmet? Ez elsőre elég lehetetlennek tűnik, de lássuk az eseményeket!
Az történt ugyanis, hogy Attila négy versenyszám után magabiztosnak mondható 170 pontos előnnyel állt az élen riválisa, Kriszt Botond előtt úgy, hogy a négyből kettőt egyéni csúcsal (Távolugrás 6,63; súlylökés 12,59) abszolvált. Ekkor következett a 60m-es gátfutás, ahol remekül indult, míg az egyik gátban kicsit megakadt a lába és ritmust vesztett. És persze sok időt, ami pontokban mutatkozott meg... Az előnyből alapos hátrány lett, amit a rúdugrásban (3,90) és az 1000m-en (2:52,88) elért újabb egyéni csúcsokkal sem sikerült ledolgoznia. Azt gondolom, ez összességében kiváló, elismerésre méltó teljesítmény, és a jutalma egy szépen csillogó ezüstérem lett.
A verseny folyamán az a kérdés merült fel – nem csak bennem, de a Junior férfi ...
