Vitrine tele van a különböző korosztályos és felnőtt érmekkel – juniorkét nyert télen és nyáron is, de már a felnőttek között is megcsillogtatta képességeit dobogós helyezésekkel – mégis új kihívások és célok felé tekint. Rab Attila, egyesületünk dobóreménysége.
- Nemrég tértél haza Portugáliából, ahol Leirában részt vettél a Téli Dobó Európa Kupán, majd egyből belevetetted magad a munkába, egy edzőtábor formájában. Mesélj erről a két eseményről!
- Mindenekelőtt köszönettel tartozom a szakvezetésnek abban, hogy a külföldi
edzőtáborozás lehetősége mellett helyet kaphattam a Téli Európa Kupára utazó válogatott csapatban. Jó motivációként hatott rám a tudat, hogy életem első felnőtt világversenyén vehetek részt, nagy volt bennem a bizonyítási szándék. A verseny napján ideális körülményeink voltak a dobáshoz; meleg és szélcsendes időnk volt, ráadásul egy szép és korszerű stadionban (Estádio Dr. Magalhães Pessoa) dobhattunk. Az elért eredményemmel nem vagyok elégedett, éreztem, hogy sokkal többet ki tudtam volna hozni magamból. Főként technikai gondokkal küszködtem, amiket edzőmmel már átbeszéltünk és amiket már folyamatosan csiszolunk, hogy legközelebb már ne essek bele ezekbe a hibákba.
Dél-Portugáliában, Monte Gordoban voltunk edzőtáborozni, ahol pazar körülmények fogadtak minket. Az óceánpart egy kőhajításnyira terült el a szállodánktól, az edzéshelyszín pedig 5 percnyi autóútra volt tőlünk. Szinte minden edzéseszköz elérhető volt, korszerű kondicionáló teremben erősíthettünk, rossz időben pedig egy hatalmas futófolyosón edzhettünk. Jó hangulatban teltek az edzések, keményen dolgozott mindenki. Egyedül a folyamatos esőzések rontották el olykor-olykor a kedvemet, ettől függetlenül csak jó élményekkel tértem haza az edzőtáborból.
- Hogy alakul a felkészülésed? Hol és mikor kezded el a tavaszi-nyári versenyszezont?
- Kisebb kihagyásokkal, de jól alakul a felkészülésem a nyári versenyszezonra. Átvittünk pár edzéselemet a téli alapozásból az áprilisi munkába, így most keményebben telnek az edzések. Május 2-án nyitom a nyári versenyeket, Tiszaújvárosban.
- Az idén Tallinban rendezik az U23-as kontinensviadalt. Az Európai Atlétika Szövetség kereken 70m-ben állapította meg a nevezési szintet, míg a MASZ várhatóan azokra számít, akik elérik a 73 métert. Mit gondolsz erről?
- A MASZ általában olyan kijutási szinteket határoz meg, amivel van esély bejutni egy adott világversenyen a 12-es döntőbe. Persze az európai ranglista még alakulhat úgy Tallinig, hogy még ez a 73 méter is kevés lesz a döntőbe jutáshoz. Célom az idei évben, hogy minél többször dobjak 70 méter fölé.
- Tekintsünk kicsit a múltba. Hogyan ismerkedtől meg az atlétikával?
- 9 éves kölyökként kerültem le először a pályára. Édesanyám vitt le a Szilágyi úti UTE pályára, ahol szívesen foglalkoztak a hozzám hasonló kilométer-hiányban szenvedő gyerekekkel. Akkoriban még mindent csináltam, egyszerre szerettem a futást, dobást és az ugrást. Az idő előrehaladtával azonban a dobás volt az a versenyszám amiben a legtöbbet fejlődtem, ezért mikor eljött az idő és kislabda dobásból gerelyhajításra kellett váltani, elkezdtem a gerellyel is foglalkozni.
- Mi tetszett meg a gerelyhajításban?
- Mindig is szerettem a hajítás mozdulatát. Természetes mozgásnak tűnik, azonban gerellyel a kézben már nem ilyen egyszerű a történet. Sok mindenre kell egyszerre odafigyelni, ami különösen igénybe veszi az ember türelmét és koncentrációját. Talán azért tetszett meg ennyire a gerelyhajítás ,mert amikor dobáskor mindenre odafigyeltem, akkor a gerely "meghálálta" a jó mozdulatot és szépen repült a levegőben, majd végül a földbe szúródott. Ez a fajta repülése a gerelynek, véleményem szerint az egyik leglátványosabb dolog az atlétikában.
- Edződdel, Kőrös Andrással már komoly múltra tekint vissza a közös munkátok. Milyen a kapcsolatotok? Hogyan dolgoztok együtt?
- Bandi bácsi serdülő korom óta egyengeti a pályafutásomat. Nagyon jó viszonyt ápolunk, mivel folyamatosan tartjuk a kapcsolatot edzésen kívül is, és még a magánéleti-dolgokat (iskola, tanulás, szabadidő) is meg tudjuk beszélni. Edzésen minden gyakorlatot részletesen átbeszélünk, a technikai hibákra,hiányosságokra pedig mindig felhívja a figyelmemet, amellyel folyamatosan segíti a fejlődésemet.
- Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
- Az egyik legkedvesebb eredményem nem a gerelyhajításhoz fűződik; ifi másodévesen a fedettpályás többpróba bajnokságon elért 3. helyezésem sokat jelent számomra. A diákolimpián elért első gerelyhajító országos bajnoki címemről hasonlóan jó emlékeim vannak.
- Mik a céljaid erre a szezonra, illetve a jövőre vonatkozóan?
- Idén a 70 méter stabilizálása és az U23 Európa Bajnokságra való kijutás a fő csapásirány. Reális céljaim a jövőt illetően még nincsenek, de az egyéni csúcsom megjavítása mindig tervben van.
- Mivel töltött legszívesebben a szabadidőd?
- Szabadidőmben legszívesebben olvasok, a barátaimmal vagyok, vagy a természetben barangolok.
- Véleményed szerint kiből lehet jó gerelyhajító?
Először is szeresse azt amit csinál! Másodszor pedig legyen egy reális célkitűzése, amiért képes nagyon keményen megdolgozni.
