Tokió után Párizsba is kvalifikálta magát az olimpiai játékokra Wagner-Gyürkés Viktória, aki az Ikarus BSE 48 éves történetében a második atléta, akinek ez sikerült. (Kiss Dániel 110m gátfutás 2008, 2012)
Három éve még 3000m akadályon, Párizsban 5000m-en vívta ki az indulás jogát, ami tovább növei az eredmény értékét. Alig szállt le a repülőrül máris az élményeiről kérdeztük.
Milyen volt az az út, ami Tokiótól Párizsig vezetett?
A tokiói sérülésem után egy hosszú rehabilitáció következett, ami utólag belegondolva flottul ment, de akkor nagyon nehéz volt és sokszor kilátástalan. Azt már Tokióban eldöntöttem, hogy nem fogok többet 3000m akadályt futni, váltani fogok 5000m-re. Azt viszont csak legmerészebb álmaimban reméltem, hogy ez a váltás ennyire zökkenőmentesen fog menni. Az első szezonban versenyről versenyre tudtam javulni, sok-sok év után fájdalommentesen tudtam versenyezni. Kvalifikáltam magam 5000m-en az oregoni világbajnokságra, ahol a szövetség döntése miatt nem indult igazi magyar csapat, a müncheni Európa-bajnokságon pedig egyéni csúccsal 9. helyen végeztem. Több gyémánt liga fordulón is versenyeztem, minden versenyszámomban egyéni csúcsot futottam ebben az évben, talán az egyik legsikeresebb évem volt a 2022-es. A 2023-as évben a budapesti világbajnokság volt fókuszban, ahova alanyi jogon kvalifikáltam magam, a szezon elején megjavítottam az 5000-es egyéni csúcsomat, stabil idényem volt. A világbajnokságot követően már az olimpiára igyekeztem pontokat gyűjteni. A 2024-es szezon felemásan alakult, több versenyemet is törölték, és az első versenyem gyengén sikerült, de az Európa-bajnokságon sikerült jól futnom . A párizsi kvalifikáció végül izgalmasabb volt, mint szerettem volna, én a mezőny ismeretében tudtam, hogy sokan ki fognak esni előlem, de mégis rossz volt sokáig izgulni, hogy mikor lesz biztos a kijutásom. Nem mondhatom, hogy rossz a ranglistás rendszer, hiszen Tokióba és Párizsba is annak köszönhetően jutottam ki, de nagyon idegőrlő, elveszi az ember szabadságát, hogy hol és mikor versenyezzen, és engem ez fizikálisan és mentálisan is nagyon felőrölt és lefárasztott. Nehéz és kimerítő 3 év volt, sokszor fent, néha lent, de abszolút megérte.
Hogyan tudnád összehasonlítani a két Olimpiát? (körítés, helyszín, körülmények, stb.)
Teljesen más volt a két olimpia. Tokióban végig maszkban kellett lennünk, teszteltek minden nap, még enni sem tudtunk úgy, hogy normálisan beszélgethessünk közben, nem igazán lehetett kiélvezni a falut. Párizsban nekem nagyon tetszett a falu, sok mindent lehetett csinálni, nagy volt a forgatag. A helyszíneken mindenhol rengeteg szurkoló, telt házas stadionok, elképesztő hangulat, ezt nem lehet összehasonlítani az üres lelátókkal.
Milyen érzésekkel álltál oda az 5000m előfutamában?
Jó érzésekkel és bizakodóan álltam oda a rajthoz. Jól sikerült az utolsó hónap felkészülése, az edzések alapján egyéni csúcs állapotban voltam. Nagyon sajnálom, hogy ezt nem sikerült pályára vinnem.
Hogy érzed most magad, milyen élményekkel lettél gazdagabb?
Pár napja értem csak haza, még van bennem egy “üres” érzés. Éveket készül az ember erre a pár napra, aztán annyira gyorsan eltelik, és annyi inger éri, hogy nehéz feldolgozni. A teljesítményemet félretéve hatalmas élmény volt az olimpián versenyezni, átélni ezt a hangulatot versenyzőként, majd később nézőként is, szurkolva, kiélvezni az olimpiai forgatagot. Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt a párizsi olimpia, nagyon hálás és boldog vagyok, hogy a részese lehettem.
Hogyan tovább? Rövid távú terveid?
Most egy lélegzetvételnyi szünet után, pár könnyebb héttel szeretnék felkészülni a csapatbajnokságra, más versenyem valószínűleg nem lesz már az idei szezonban.
Viktória a végén még hozzátette:
Szeretném megköszönni a klubnak, szakosztálynak, a 16. kerületi önkormányzatnak, hogy támogattak és segítettek az elmúlt 23 évben a céljaim elérésében.
Mi pedid drukkolunk, és reméljük, hogy Viktória a további céljait is eléri.
