Kiváló rúdugrónk, Szekeres Zsolt a göteborgi masters világbajnokságon vett részt, ahol az előkelő 5. helyen zárt.
A versenyt követően így foglalta össze az érzéseit:
„A magyar najnokságon elért eredményemmel bizakodva vártam a versenyt, de kicsit megijesztett egy, az utolsó héten összeszedett combközelítő húzódás, ami miatt az utolsó ugró edzést meg sem tudtam csinálni. Vasárnap utaztunk repülővel a családommal Göteborgba. Hétfő-kedden átmozgattam, amelyek, mondanom se kell, nem voltak tünet mentes edzések, hiába voltam egy gyönyörű létesítményben, tökéletes környezetben. Kedd délután valószínűleg a versenydrukknak köszönhetően elfogott egy durva hasmenés egészen lefekvésig. A verseny reggelén, szerdán, szokásához híven a kisfiam ébresztett hat óra körül. Gyors kávé, reggeli és indultam a Slottsskogsvallen-stadionba. Egyből kezdtem melegíteni, mert 10:30-kor kezdtünk. A call roomban találkoztam a „srácokkal”, akik közül már többet ismerek korábbi versenyekről, s ekkor láttam, hogy a 14 nevezett versenyzőből 11-en fogunk elindulni. A rúddal való melegítés, roham kimérés egészen jól ment, tünet mentesnek bizonyultak a lábaim. Elindult a verseny, ismét hosszabban kellett várnom, mire beszálltam 425cm-en – ez meg is látszott, mert csak másodikra teljesítettem a kezdő magasságot. Majd emelés 440-re, ez is másodikra ment át. Az edzői segítségem megvolt, hisz Bagyula Pisti otthonról követte az online közvetítést, illetve felégem küldte neki a felvételeket. Minden ugrás után mentem hátra, folyamatosan alatta voltam a gyors pályán az erős hátszélben, de ezzel majd mindenki küzdött. Sajnos a 455-ös magasságon kiestem a versenyből, így az ötödik helyet szereztem meg. Vegyes érzelmek kavarognak bennem még mindig, mert a harmadik helyezett is 440cm-t ugrott elsőre, a negyedik is 440-et ugrott, elsőre vitt 425-tel. Idén már valószínű, csak a csapatbajnokságon indulok, aztán elkezdünk készülni 2025-re! Köszönöm a segítséget és támogatást Családomnak, edzőmnek, Bagyula Pistinek, a masszőrömnek Árpás Gézának, a “mentális karbantartómnak” Kis Zsoltnak, egyesületemnek az A-Plast Ikarus BSE-nek! És hogy zárásként egy klasszikust idézzek: “Mindig magasabbra…!”
