16-17 évesen még éppen felfért a korosztályos bajnokság dobogójára, juniorként már fedett pályán és szabadtéren is bajnoki címet szerzett, az elmúlt két év utánpótlás aranyérme is őt illette. 5,20cm-es egyéni csúcsa pedig azt jelntette, hogy utazhat az Utánpótlás Európa-bajnokságra, Észtország fővárosába, Tallinba. Kéri Tamás fokról-fokra érkezett meg a rúdugrás hazai elitjébe, és már nemzetközi tapasztalatot is szerzett, miközben tanulmányait a BME közlekedésmérnöki szakán végzi. Vele készítettünk interjút.
- Idén már versenyeztél Lettországban, Bulgáriában a Csapat Európa-bajnokságon. A következő állomás pedig Tallinban az U23-as Európa-bajnokság. Mit jelentettek ezek a versenyek, és milyen elvárásokkal utazol Észtországba?
Igen, szerencsére voltam idén pár helyen. Lettországba egy EAP verseny keretében utazhattam ki. Ez volt életem első repülőútja, így kicsit izgultam előtte, meg amiatt is, hogy nem vihettem rudakat, így más rúddal kellett ugranom, nem a megszokottakkal. Egy kis városban, Kuldigában volt a verseny, ahol egy szuper fedett csarnok volt. Mivel jó volt a pálya és kaptam olyan rudat, amivel tudtam ugrani, így lehetet egy jót versenyezni. Örülök, hogy elmehettem.
A csapat eb-re való kijutásom nem volt könnyű, de végül engem vittek. Köszönöm a lehetőséget. Megtapasztalhattam vele egy komolyabb verseny hangulatát, meg hogy hogy mennek ott a dolgok. Jó felkészülés volt az idei célomra, az U23-as eb-re.
Tallinnban egyéni csúcsot szeretnék ugrani és remélem az elég lesz a döntőbe kerüléshez. Utána a döntőben megismételni és egy jó helyezést elhozni.
- Kétszer nyertél utánpótlás bajnokságot, nyertél juniorként, és a felnőttek között is álltál már dobogón. Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
Legbüszkébb a tavalyi felnőtt ob-n elért 5 méterre vagyok. Előtte elég jól mentek az edzések, így az volt a célom hogy bekerüljek az 5 méteres ugrók táborába és levágjam Bandi bácsi 494 cm-es eredményét, ami végül sikerült. Meg meg is akartam nyerni az ob-t, de ez már nem sikerült, mert az 5 méter kevés volt hozzá, így második lettem.
Büszke vagyok még a 2012-ben a diákolimpián ugrott 472-re. A verseny előtti hetekben egyik edzésen megsemmisült a szögesem, amikor futottam neki levált a talpa, így nagy bajban voltam, hogy nincs szöges cipőm. Szerencsére kaptam kölcsön egyet, ami tökéletes volt csak kicsit össze kellett húznom benne az ujjaimat. Ez után ugrottam az akkor még egyéni csúcsnak számító 472-őt.
- Mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást a rúdugrásban?
A magas fogás. Talán az segít, hogy edzéseken látom az edzőtársamat, Csanádot jóval magasabban fogni nálam, és versenyeken a többieket. Láthatom, hogy felugranak vele és mégse halnak bele.
Örülök, hogy motiválnak.
Kihívás még a rudakkal való bajlódás versenyre szállításnál. Egyszerűbb lenne csak egy szöges cipőt betenni a táskába és azzal utazni.
- Kicsit visszatérve a múltba. Hogyan kerültél kapcsolatba az atlétikával, és a rúdugrással?
Először tesi órán találkoztam az atlétikával. A rúdugrással is a tesi tanáromnak, Zvara Emil bácsinak, köszönhetően kerültem kapcsolatba. Egyszer volt egy kerületi diákverseny a Fradi pályán, ahová mentünk a sulival és indultunk el több számban, például távolugrásban, 800 méteren…
A verseny végén Emil bácsi odavitt az éppen edzést tartó Bandi bácsihoz, hogy bemutasson és megkérdezze járhatok-e hozzá. A válasz az volt, hogy igen, akár most rögtön fogjak meg egy rudat és ugorhatok is. Emil bácsi mondta, hogy most versenyeztem és nemrég futottam le 800 métert is, így inkább majd következő nap kezdjem. Így is lett, elmentem és elkezdett tanítani Bandi bácsi, hogy mi is az a rúdugrás, amibe beleszerettem, ami szerintem az atlétika leglátványosabb versenyszáma.
Egyébként Emil bácsi is ugrott rudat Bandi bácsinál, onnan ismerte.
- Mi a legnehezebb, vagy legnehezebben elsajátítható ebben a versenyszámban?
Szerintem a rúdugrás helyes technikája a legnehezebben elsajátítható. Elég kevesen tudják a világon végrehajtani. Elég összetett mozzanat.
- Van e valamilyen kabalád, esetleg babonád a versenyek előtt?
Nem tudom mennyire kabala, de van egy rekortán pályadarabom, amit jelnek használok edzéseken és versenyeken is.
Babonából nem nagyon szoktam semmit csinálni verseny előtt.
- Mielőtt az Ikarushoz kerültél volna, már az FTC-nél is Etédi Endre volt az edződ. Hogyan tudtok együtt dolgozni?
Igen, Bandi bácsival kezdtem a rúdugrást a Fradin. Szeretünk együtt edzeni, jó a viszonyunk. Mindent amit tudok a rúdugrásról neki köszönhetem. Szerencsém van, hogy nekem van a legjobb edzőm.
- Jelenleg is tanulsz. Hogyan lehet összeegyeztetni az egyetemet az élsporttal?
Nehezen. Megpróbálom úgy alakítani az órarendem, hogy 2-ig legyek egyetemen és utána minden nap tudjak edzeni. Így legalább az edzésidőt nem veszi el annyira.
- Mondok egy szót és azt válaszold, ami a leghamarabb az eszedbe jut:
- Edzés.
Egy jó oldal-szembe szélben való ugrás.
- Példakép.
Bagyula István, Etédi Endre, Szergej Bubka, Renaud Lavillenie
- Pihenés
Az ágyon fekve pihenni, zenét hallgatni.
- 5,20
szint
- Rúdugrás
Az életem.
- Melyek egy jó rúdugró legfontosabb ismérvei?
Bandi bácsi többször megkérdezi tanítványaitól, így tőlem is megkérdezte már sokszor, hogy „mi a rúdugró legfontosabb testrésze?” Erre nagy gondolkozás után olyan visszakérdezések szoktak jönni, hogy „a keze??? a lába???”, amire fejcsóválás után annyit szokott mondani Bandi bácsi, hogy „nem, a feje.”
Tehát a feje
Amúgy, mint általában mindenben gyorsnak és ügyesnek kell lenni, meg az se árt, ha jó rugóval rendelkezik és szeressen ugrani.
- A jövőbe tekintve. Melyek a kicsit távolabbi terveid a pályán és azon kívül?
A pályán minél tovább eljutni, minél magasabbat ugrani. A mostani fő célom a távoli jövőben, kijutni az olimpiára, Tokióba, ahol Bagyula második lett az 1991-es vb-n 590cm-es eredményével. Valami hasonló eredményt szeretnék elérni én is.
A pályán kívül család, egy jó állás, egy boldog élet.
Köszönöm Szépen!
Drukkolunk, hogy elérd céljaid.
