Sziasztok! Gratulálok az eredményetekhez! Mondjatok pár értékelő szót a hétvégéről!
Fanni: „A verseny a nyolcassal kezdődő gát után már öröm volt elejétől végéig. Én egy kilenc másodperces futásról álmodoztam, szóval nagyon vigyorogtam miután megtudtam az eredményt. A magasnál a magasságemelés végre pont úgy jött ki, hogy kereken 150-et ugorhattam volna, kicsin múlt, hogy nem lett meg, de nagyon biztató volt az emelkedésem, meg az is hogy Körös Bandibá verseny előtt és közben is segített, és bízom benne, hogy ez után is segíteni fog, hogy tavaszra 55-re tornásszuk fel az eredményt.””
Attila: „Az egész verseny a magasugráson dőlt el. Ha nem ugrottam volna 11 cm-es egyéni csúcsot, akkor nem így sikerült volna. Köszönet Bandibának.”
Érdekelne bennünket, hogy mi volt a verseny legizgalmasabb pontja számotokra?
F: „Távolban titkon egy 560-ban reménykedtem, de 50 körül elégedett lettem volna, szóval az 559 után tapsikolva szaladtam vissza. Anyu, és az edzők nagyon megijedtek, mert a versenybíró először a piros zászlót kezdte meglendíteni, aztán meg nézte közelebbről, és nem volt nyom a gyurmán. Ki volt centizve.”
A: „A legizgalmasabb pontja a versenynek egyértelműen az 1000 méter előtti várakozás volt. Egyszerűen idegölő volt. Aki ismer, az tudja, hogy az 1000 métert nem igazán szívlelem. Alapvetően izgatott vagyok minden ilyen típusú futás előtt, és a tudat, hogy ez dönt a dobogós helyezésem sorsáról, még rátett egy lapáttal.”
Milyen tanácsokat kaptatok az edzőktől? Mi volt, amivel nagyon, mi volt, amivel kevésbé vagytok elégedettek?
F: „Norbi segítségével egy lökés egészen összeállt (12,55), dolgozunk majd rajta, hogy 13méter felett lökjek nyár előtt. A 800 nem is volt olyan szörnyű, talán kezdem megszokni. Sokat tanultam arról az utóbbi két többpróba versenyemen, hogy mennyit jelent a mentális felkészültség, mert sok önbizalom kell egy, vagy két ilyen napot végigcsinálni, nem szabad megingani, vagy engedni, hogy bármi elterelje az ember figyelmét az adott versenyszámról, vagy épp a közte lévő pihenésről. Egészen gazdag eszköztáram alakult ki a ráhangolódásra, semmi problémát nem jelent higgadtan és koncentráltan végigversenyezni a napot. Összességében élveztem az egész versenyt.”
A: „Az edzőktől rengeteg technikai tanácsot kaptam a verseny közben ami nagyban elősegítette a jó eredményeket. A legtöbbet azokban a számokban segítettek nekem, amikkel a legelégedettebb vagyok: súlylökés, gát, magasugrás. Az 1000 méteres futással szintén meg vagyok elégedve, amiben a taktikai tanácsok játszottak főszerepet. Mindazonáltal úgy éreztem, hogy mindenből ki lehetett volna hozni többet is. Ez a 60 méterre és a távolugrásra hatványozottan igaz.”
Biztosan más a hangulata egy többpróba versenynek, miben más, mint egy egyéni bajnokság?
F: „A hangulatot össze sem lehet hasonlítani egy egyéni bajnoksággal. Az ellenfelek között és idősebb korosztályban is rengeteg barátom van (részben a Héraklész miatt), a légkör már-már családias, olyanokkal találkozunk itt újra, akikkel csak edzőtáborokban lehet, mert nem Pesten, vagy nem is Magyarországon élnek. ( Héja Tónibá, akinek két eredményes hétpróbázója is van, ezért mindig jön Héraklész táborokba, meg is jegyezte, hogy kevés olyan szakág van ahol így szeretnék egymást a versenyzők). A verseny egész nap újabb és újabb izgalmakat és sikerélményeket és összességében egy tartást ad szerintem minden sportolónak. Sokat jelentett a támogatás, szurkolás: Pistabá és anyu végig velem voltak, segített Bandibá, Norbi, aki Anikóval ott maradt végig, és szurkoltak nekem, edzés után Csillag Regi és Jakab Réka magasugrás végéig maradtak, kijöttek barátaim is, és 800 közben is rengetegen szurkoltak nekünk, nem is tudom kik, de nagyon jót tett.”
A: „A többpróba hangulata legtöbbször nagyon jó. Nem sokban tér el az egyéni versenyekétől. Számomra a többpróba legszerethetőbb tulajdonsága az, hogy az ember egy rontás után sokkal könnyebben javíthat, mint egy egyéni versenyszámban.”
Mik a tervek, célok jövővel kapcsolatban, a további versenyekre?
F: „A verseny egészével elégedett vagyok, ezek alapján az eredmények alapján kicsivel bátrabban reménykedem az ifi vb szint elérésében. Ilyen edzői háttér mellett hatékony a munka, amit én ez után sem fogok sajnálni, mert minden többpróba versenyem hatalmas élmény volt, amiért megéri sokat dolgozni.”
A: „Az elsődleges célom az, hogy tovább fejlődjek minden versenyszámban. Egy távolabbi célom azért van. Van már egy ezüstöm országosról, jól állna mellette egy arany.”
Köszönöm a beszélgetést!
