Edzéstársunk, dr.Ökrös Csaba indult Gödöllőn a Téli Margita Terepmaratonon február 11-én, amikor még javában tombolt a tél.
http://www.margita344-2.hu/tmtm/2012_tmtm.html
Ez egy nagyon embert próbáló hegyi–és terepfutó verseny, ráadásul irreális időjárási körülmények között tették magukat próbára a versenyzők.
Az ő beszámolóját olvashatjátok. Csabának a következő versenye a II. Tavaszváró Terepfutóverseny lesz március 10. én http://www.mahfusz.hu/node/75, ahol ismét bizonyítani szeretne a gyorslábú futókkal szemben is.
E rövid élménybeszámoló a terepfutást, hegyi futást kevésbé ismerő futótársaknak készült, kedvcsinálás gyanánt. Hogy hitelesen átadhassam, a szombati verseny krónikáját kezdem az elején a verseny előtti pillanatokkal. Sok kusza gondolat keres választ ilyenkor olyan nem elhanyagolható kérdésre, hogy mit keresünk itt egyáltalán, ebben az egyáltalán nem futóbarát időben… Ha ezzel a kérdéssel megbirkózunk, és rájövünk, hogy nincs rossz futóidő csak rosszul megválasztott futóruha és még kellő motivációt is találunk akkor már csak a helyes ruházat, a frissítés, taktika problematikáját kell megválaszolni. Egy energia szelet, egy Mars csoki és 3 dl. izotóniás ital elégnek tűnt frissítés gyanánt és hogy a túlöltözés veszélyét elkerüljem rövid futó alsót, térdzoknit és polár felsőre vett széldzsekit viseltem. 87 férfi és 11 hölgy vágott neki a 44,5 km-es távnak (szintk.: 650 méter) -15 fokos időben. A versenyről annyit kell tudni, hogy a vele egy időben rendezett 40 km-es túrából nőtte ki magát és a verseny távjának a felemelésével a Terep Ultra Kupa versenysorozat részévé is vált. Az októberi 88 km-es hegyi ob-n megtanultam, hogy az optimálisan megválasztott egyenletes futótempó sokkal jobb időt eredményezhet, mint a gyorsabb kezdést követő belassulásos taktika. Ennek szellemében koncentráltan kezdtem és nem engedtem az aszfaltos kezdést övező rohanásos eufória kísértésének. 11 ellenőrző ponton keresztül vezetett az út a célig. A korábban rajtoló túrázok kitaposott ösvénye követhető útvonalnak tűnt, de nem volt elvárható, hogy félreálljanak. Akik megtették azoknak tisztelettel megköszöntem, ha nem akkor maradt a 20-25 cm-es porhóban való kerülgetés. A Gödöllői dombság gyönyörű téli arcát mutatta és a kristálytiszta kék ég, vakító napsütés, a hideg idő, a farkasüvöltés hiányának ellenére is egy igazi futóélménnyé varázsolta a versenyt. Az 5 perces kilométereim kifizetődőnek bizonyultak, mert holtpont és megállás nélkül, az összes emelkedőt keményen megfutva haladtam a cél felé több ellenfelemet is utolérve. Az utolsó előtti Máriabesnyői vm. ell. pontot egyedül elhagyva elérhető közelségbe került a dobogó, de a semmiből előtűnve gyorsvonati sebességgel robogott el mellettem egy srác. 4 km volt körülbelül a célig, melyet 15 perc alatt tettünk meg (már 40 km felett jártunk..) öldöklő küzdelemben, váltott vezetéssel és az ő győzelmével. L Zárójelben megjegyzem, ha az 9. ellenőrzőponton nem várok 1 percet a tábortűzéhez tüzelőfát gyűjtögető pontőrre lehet nem kellett volna a nagy hajrá (..). Elégedettséggel töltött el viszont az a tény, a 3 óra 53 perces időmmel több olyan ultramaratonistát is magam mögé utasítottam, akik a piros 85-ön előttem végeztek és sikerült jobb idővel célba érnem, mint a 100 km-es országos bajnok Hajduska Balázs.
Jó futást kívánok mindenkinek!
dr. Ökrös Csaba
