Évzáró 2025 – Amler Zoltán szakosztályvezető beszéde
Tisztelt vendégeink, kedves sportolóink!
Immáron negyedik alkalommal állhatok ezen a helyen, beszélhetek néhány mondatban hozzátok. Ezúttal is jó körbenézni, benneteket látni, ugyanakkor kicsit szomorú is ez a pillanat, hiszen hiányzik az első sorból az egyik legnagyobb szurkolónk, az összes, sikereinket megörökítő posztunkra meghatottan reagáló Gattyán Mária, Marika néni, akit szeptemberben búcsúztattunk. Szeretném kérni, hogy emléke előtt egyperces néma felállással adózzunk!
Köszönöm!
Eltelt ismét egy év, értékelni kell, ami röviden nem könnyű, hosszan meg minden bizonnyal kicsit unalmas volna, igyekszem tehát a lényeget kiemelni.
Kiemelni azt, Pistivel és Pista bácsival közösen, avagy hármunk, a szakosztályvezetés nevében, hogy szakosztályunk nem pusztán felvette a versenyt a riválisaival, hanem sok esetben meg is előzte őket. Csak egy példa az U15-16-os országos bajnokság, amelyen nem kevesebb, mint 22 érmet szerezve toronymagasan lett a legjobb szakosztály, amely ráadásul az U18-as ob éremtáblázatán is az első lett – ez mindent elmond arról, hogy a jövőtől mennyire kell tartanunk…
Kiemelendő, hogy egy fantasztikus, örökké emlékezetesen nyári napon 49 éves fennállásunk 35. felnőtt szabadtéri ob-aranyát nyerte meg 400 gáton Takács Gergő. Akik ott volt, vagy látta a felvételeket, tudja, a felejthetetlen hajrában az a Molnár Csaba lett az ezüstérmes, aki viszont egy genfi viadalon futott káprázatosan, ami után azonnal meghívást kapott a magyar válogatottba, így Kovács Noellel együtt, két ikarusos versenyző volt tevékeny része annak, hogy hazánk a madridi Csapat Európa-bajnokságon kiharcolta a bentmaradást az elitben!
Szintén ki kell emelni, hogy Szkopje is a szívünkhöz nőtt, hiszen az EYOF-on Keserű Mirabella tett olyat, ami ikarusos sporttörténelem: diszkoszvetésben arany-, kalapácsvetésben bronzérmet nyert. Úgy tudom, ez még edzőjét is meghatotta, ami lássuk be, Viktor esetében nem mindennapi bravúr, talán nagyobb, mint a győzelem…
Hosszasan lehetne beszélni az érmekről, a 219 aranyról, a 153 ezüstről és a 152 bronzról (merthogy ez volt a 2025-ös nem mindennapi termés), hosszasan lehetne beszélni helyezésekről, válogatott versenyzőkről, a csapatbajnoki előkelő 6. helyezésről, hosszasan örömről, örömkönnyekről, bánatról, summa summarum a közösség erejéről.
Miként arról, hogy vezetőedzőnk, ifj. Tomhasuer István, Pisti Mesteredzői elismerésben részesült, vagy arról, hogy két edzőnket, egykori válogatott atlétánkat, Vékony Juditot és Nagy Rékát a Magyar Atlétikai Szövetség az Utánpótlásért Kitüntető Díjjal jutalmazta.
Köszönet mindennyitóknak, hogy velünk vagytok!
És természetesen külön köszönet azoknak, akik támogatásukkal biztosítják a feltételeket, köszönet elsősorban a XVI. kerületi Önkormányzatnak, a Docler Cégcsoportnak, az A-Plast Kft.-nek és a Magyar Atlétikai Szövetségnek – az ő erkölcsi és anyagi támogatásuk jelentik az alappillérét a szakosztálynak.
Köszönet minden egyéb mellettünk álló, bennünket bármilye módon támogató szervezetnek, köszönet a Gyurkovics László vezette egyesületnek, annak minden dolgozójának, köszönet nektek, a főszereplőknek, az edzőiteknek és a benneteket, így bennünket is támogató Szüleiteknek, Nagyszüleiteknek!
Így, együtt megyünk együtt 2026-ban is, avagy a névadónak hála A-Plast Ikarus Kertvárosi Atlétika néven indulunk csatába, a Docler Cégcsoportnak hála folytatódik a Docler-Ikarus Tehetséggondozó program, miként az önkormányzat több sportot támogató programja is segít tovább. A hevesi részlegünkkel a 13. közös szezont kezdjük meg, és a háttérben természetesen gőzerővel zajlik a lobbimunka, ami rajtunk múlik, azt megtesszünk azért, hogy a hőn áhított fedett munkacsarnok ne csak a látványtervekben létezzen.
Jövő szeptemberben a szakosztály 50. születésnapját ünnepelhetjük majd, biztosak vagyunk benne, hogy egy újabb emlékezetes esztendő vár majd ránk.
Köszönöm, hajrá, A-Plast Ikarus Kertvárosi Atléltika!
