Mottó:
„Az élet tartalmát a nagy feszültség, az alkotás pillanatai jelentik, nem pedig a létezés kalendáriumi időszaka.”
(Márai Sándor)
Ez a nap nem más, mint a többi, ezt Te is jól tudod, Pista bá’! Ugyanúgy kelt fel reggel a nap, ugyanúgy jár a hold, ugyanúgy az jár a fejedben, hogy mi tennivaló van a pályán, mitől léphet ma is ezredmillimétert előre a szakosztály. Erre születtél, ezért élsz, ezért tetted le anno a fotómasinát, és kezdtet el az egészet.
Ugye, azért kicsit elégedett vagy?!
Mert rendben, hogy mindig van előbbre, mindig akad új cél, hovatovább mindig léteznek meghódítandó területek, de nem pusztán a múlt, nem feltétlen csak a jövő, a jelen is elégedettséggel kell, hogy eltöltsön!
Mert a család, amit Ikarus-atlétika néven alapítottál, él és virul.
Gyerekek, felnőttek élvezik minden másodpercét, tartoznak valahova, amit megpróbálhatnánk szavakba adni, de igazán képtelenség volna.
Őszintén, gondoltad volna ezt az 1976-os induláskor? Vagy közvetlen előtt, amikor feleségeddel és nagyfiaddal hetekig gazoltátok a területet? Vagy amikor a Polgármesteri Hivatal előtt tiltakoztak az emberek a fennmaradásért?
Szóval, ez a nap pont olyan, mint a többi.
Az alkotásod egyik napja.
Azért persze mindenki megölel, mindenki kezet ráz veled majd a Tomhasuer István Atlétika-pályán, bocsánat, akarom mondani, az Ikarus BSE atlétika-pályán, mert tudjuk, persze, hogy tudjuk, nem nyolcvan, nyolcszáz, nyolcezer köszönjük is kevés volna. Szóval, maradjunk az Isten éltessen, Pista bá’!-nál. Ikarus-szívből.
