Inspirál az Ikarus – Debreczeni Antal
Kötődésem a sporthoz gyermekkorom óta szorosnak mondható: atlétikában 200-as specialistának számítottam, számottevő eredményeket is sikerült elérnem különböző számokban (lásd fedett pályás és egyetemi sikerek), de végül úgy éreztem, a megálmodott eredményeket nem tudom elérni, így a tanulást választottam. A sporttól természetesen nem szakadtam el, mindig szívvel-lélekkel űztem és űzöm a napi napig, hiszen 1 danos karatemester vagyok.
A Testnevelési Egyetemen testnevelés szakon, majd a József Attila Tudományegyetemen filozófia szakon végeztem. Atlétika szakedzői képesítést szereztem, de egyéb továbbképzésen is részt vettem – említhetem a „Grassroots” labdarúgó módszertani, a szivacskézilabdázás oktatás módszertani képzést. További továbbképzések, amelyeken részt vettem: Tollaslabda, BWF Shuttle time teacher; 1956 – A magyar forradalom a legújabb történelmi kutatások tükrében; Habilitáció-Rehabilitáció-Integráció; Minőségfejlesztési alapismeretek, „Segítek, hogy segíthess” Speciális fejlődésű tanulók az osztálytermek világában, érettségi elnöki képzés.
Talán mindebből kitűnik, igyekszem nyitott szemmel nézni a világot, ahol csak lehet, tanulni, képezni magam. Foglalkozásomat tekintve testnevelő tanár vagyok, a Táncsics Mihály Általános Iskolában és Gimnáziumban dolgozom, korábban Gyulán, Szentesen, Szarvason és Lébényben tanítottam. Nagyon szeretek emberekkel, főleg gyerekekkel foglalkozni, őket tanítani. Korábbi munkahelyeimen is igyekeztem főszerepet vállalni az iskolák sportos foglalkozásaiból, atlétika-, kézilabda- és röplabdaedzéseket tartottam, megyei és országos versenyekre, illetve diákolimpiára vittem a gyerekeket, ahol egyszer az előkelő ötödik helyezésnek örülhettünk egyéniben és csapatban egyaránt.
Az Ikarushoz a szerencse hozott közel: miután a Táncsicsban vállaltam munkát, megismertem ifj. Tomhauser Istvánt, akivel a tanáriban is sűrűn beszélgettünk. Egy ilyen beszélgetés alkalmával említette, hogy szívesen látna az egyesületnél – én pedig határozott boldogsággal mondtam igent.
Hatalmas kihívásnak tartom ugyanis ezt a feladatot, valódi szakmai műhelybe csöppentem, ahol első számú feladatomnak tekintem, hogy a lehető legjobban beilleszkedjek a közösségbe. Nem csak tanítok, hanem tanulok természetesen, úgy a kollégáktól, mint a gyerekektől. Nagyon inspiráló hely számomra az Ikarus, izgalmas, hogy a szakmai tudásomat miként tudom megújítani, és a gyerekek fejlesztésében részt venni.
Szerencsés helyzet, hogy több kollégával is nap, mint nap találkozom az iskolában, így ott ad hoc szakmai szeánszokba bocsátkozhatunk, tényleg van miből meríteni.
Az U13-as korosztállyal, Vékony Judit és Nagy József mellet dolgozhatok – az ilyen korú gyermekeknél a koordinációs fejlesztés mellett azt tartom a legfontosabbnak, hogy szeressék a sportot, szeressenek edzésre járni, a többi úgy is a későbbiekben kialakul. Pozitív személyiségemből is fakadóan fontosnak tartom a jó hangulatot, ebben lehet igazán alkotni. Kalandos utat tettem meg, amíg a Táncsicsba és az Ikarusba érkeztem, de most úgy érzem, megtaláltam a helyem, nagyon jól érzem magam az egyesületben!
