Ha tavasz, akkor utcai futóversenyek, világhírű maratonik a Világ számos pontján, egymást érik a jobbnál-jobb, nagy tömegeket megmozgató versenyek. Párizs, Bécs, Rotterdam, London, Boston… Apropó Boston, itt álljunk meg egy pillanatra. A fenti cím a bostoni maratoni után nyert értelmet igazán. Sajnálatos, ami ott történt a futókkal és a nézőkkel. Részvétünket fejezzük ki a csapatunk nevében! A mi kis hosszútávfutó csoportunk kettészakadt és egy része Párizsba (április 7.) a másik fele Bécs (április 14.) felé vette az irányt, hogy teljesítse élete első illetve sokadik maratoniját. Ki túlélésre, ki élete legjobbjára hajtott, de egy biztos mindig nagyon fáj a maraton. Nem mindennapi kihívás ez a szervezetnek. Sok-sok lefutott km-rel a lábunkban készültünk a nagy kalandra. Párizs nagy klasszikus, végig a Champs-Élysées-en hömpölyögnek a futók, több mint 40 ezer ember! Hátborzongató, leírhatatlan érzés. Bécsben is majd 40ezren voltunk, de Párizs annyiban különlegesebb, hogy ott, aki indult az csak maratonista volt, míg Bécsben 10ezer maratont teljesítők mellett voltak 21km-t futók és váltók is.
De milyen félmaratonisták: Haile Gebrselassie is ott toporgott velünk egy mezőnyben.
Na jó egy kicsit előttünk volt, mivel az elit mezőnyt 3 perccel hamarabb és külön indították. Kétszeres Olimpiai bajnok, többszörös világcsúcstartó hosszútávfutó legendával egy versenyen egy levegőt szívni, melegíteni nem mindenkinek adatik meg! Fantasztikus nagy sportember 40 évesen is magabiztosan győzött a bécsi félmaratonin (61:14mp).
Visszatérve a mi küldetésünkre. A csapat összeállítása a következő volt:
Talabér Attila, Vincze István és Dr. Szűcs Gábor indultak Párizsban, míg Bécsben: Vágner Gábor, Sólyom Zoltán és Jómagam faltuk a kilométereket.
Egy kis összegzés, hangulatjelentés, mindenki saját szemszögéből, ahogyan csak Ő láthatta, átélte.
Talabér Attila (4ó56perc):
„A célom az volt, hogy teljesítsem a távot, célba érni. 22-23km-ig Szücs Gáborral futottam 5:40/1km ezreket, ezt gyorsnak éreztem és lassítottam. 27 km-nél begörcsölt a vádlim, ráállni is alig tudtam, sétálni tudtam, de ha futni akartam azonnal begörcsölt! Valahogy bebotorkáltam. Megható volt a diadalívet látva befutni a célba.”
Dr. Szűcs Gábor (4ó:16perc):
" Óriási izgalommal indultam neki életem első maratoni versenyének. A tervem az volt, hogy 4 órán belül teljesítsek. De sajnos 25 és 30 km között fegyelmezetlenül futottam ami " megbosszulta" önmagát s így 4 óra 16 perc alatt teljesítettem. De így is nagyon boldog vagyok fantasztikus élmény volt. Köszönöm a családomnak, csapattársaimnak es főkent a két felkészítő edzőmnek Berendi Antalnak és Talabér Attilának!"
Vincze István (4ó 42perc):
„Mint GYED-en lévő szülő megtanultam, hogy futni akkor mehetek, amikor alaklom nyílik rá. Ez csak is rajtam kívül álló tényezők adta lehetőség. Rajtam kívül álló tényezők a következők: feleségem nem korán reggel megy dolgozni. Feleségem nem késő este ér haza a munkából. Nap közben valamelyik nagyi tud vigyázni Dorkára. A hosszú futások a hétvége korán reggeléire maradtak (6 órától valameddig). Ez a felkészülési időszak az előbbiekben felsoroltak alapján nem sikerült túl jól, de lelkes voltam és próbáltam tartani Edző Urak edzéstervét is. Mégis csak Marathon de Paris! A verseny előtt nem voltam ideges. Ennek biztos jele, hogy nem rohangáltam TOI-TOI-ról TOI-TOI-ra. Mondjuk ez nehéz is lett volna, mert minden TOI-TOI-ra legalább egy tucat futó várt, pedig rengeteg mobilillemhely volt a rajtra várók számára. Nagyon figyeltem a tempóra (pace), a frissítésre. Gélt is szipákoltam. Előtte való nap különösen figyeltem a megfelelő mennyiségű folyadék bevitelére. NEM ITTAM KÁVÉT (na jó csak egyet reggel)!
30 km-nél begörcsölt a bal négyfejű combom egyik izma. Félreálltam nyújtani és masszírozni, Nem sikerül túl jól, mert begörcsölt a jobb combizmom is, majd mind két vádlim. Sikerült folytatni, de a hátralévő 12 km ennek jegyében telt: csoszogás-futás-görcs-kiállás-masszírozás/nyújtás. Cél után az utam az orvosi sátorba vezetett. Az ott lévők többségéhez képest, még így is én voltam a gyalog-kakukk. Röviden nem így terveztem, de ez van. Már az is csoda, hogy célba értem.”
Vágner Gábor (2ó57perc):
„Számomra ez a Marathon nyújtotta az eddigi legnagyobb utcai verseny élményt. Bécsben megállt az élet, minden és mindenki a futásért és a futókért volt. Előtte Sosem láttam és tapasztaltam ilyet. A verseny minden pillanatát élveztem és örülök, hogy 3órán belül tudtam teljesíteni a távot.”
Berendi Antal (3ó27perc):
„ Célom a 3 óra vagy azon belül volt. Sajnos nem jött össze 25km-ig jó tempóban haladtam. Sajnos pont arra a hétvégére jött be a nagy meleg hirtelen, nem frissítettem kellően és ez megbosszulta magát. Jött a „kalapácsos ember” és fejbevágott! Utána már csak a teljesítésre törekedtem. Nagy tanulság volt ez számomra, de büszke vagyok, hogy ilyen körülmények között is kibírtam a maradék 17km-t! Gratulálok a többieknek!”
