Abban a szerencsében volt részem, hogy 19 évesen a magyar válogatott tagjaként kiutazhattam a junior világbajnokságra. Tavaly még álmodni sem mertem volna, hogy 2012 júliusában én lehetek az egyik 400 méteres gátfutó, akinek sikerülhet szintet futni a világversenyre.
A világbajnokság július 10-e és 15-e között került megrendezésre Barcelonában, ahova 22 magyar versenyző jutott ki.
Életem első nagy világversenyéről beszélünk. Voltam már nemzetközi versenyeken, ahol kevesebb ország vett részt. Elsősorban a válogatott viadalra gondolok( SLO, CRO, CZE, HUN), de ez volt az első komoly nemzetközi versenyem. A világbajnokságra június 25-ig lehetett szintet teljesíteni , ami azt jelentette ,hogy négy verseny állt rendelkezésemre a szint teljesítéséhez (felnőtt országos bajnokság, diákolimpiai OB, budapesti junior bajnokság, illetve a válogatott viadal). Ezekből kettő versenyen sikerült megfutnom a világbajnoki B szintet (53,34).
Barcelonába a Liszt Ferenc repülőtérről indultunk a magyar csapattal július 8-án. Az út két és fél óránál nem tartott tovább, viszonylag hamar oda értünk és szerencsére nem kellett átszállni sehol, így délben megérkeztünk a katalán fővárosba.
Első dolgunk a szállás elfoglalása volt, amit a Barceló Sants nevezetű 4 csillagos szállodában tettünk meg. A szálloda kifogástalan volt, mind a körülmények, mind lehetőségek terén, hiszen a metróállomás felett épült, ezért az utazás szempontjából előnyös volt.
A verseny előtti napon július 9-én kimentünk a melegítőpályára és már aznap volt szerencsénk kipróbálni a kék mondó borítású pályát az olimpiai stadionban. Ebben a stadionban került megrendezésre az 1992. évi nyári olimpiai játékok is, ahol Kevin Young amerikai atlétának sikerült megnyernie a 400 méteres gátfutást egy hatalmas világrekorddal (46,78) ,azonban akkor még más borítású volt a pálya.
A verseny július 6-án kezdődött. Az első nap három döntőt is lebonyolítottak a szervezők (női súlylökés, női 3000m, férfi 10km).Ezen a napon miközben délelőtt zajlottak a selejtezők, én csináltam a saját edzésemet ,amit edzőmmel ifj. Tomhauser Istvánnal beszéltük meg még a verseny előtt.
A második napon egy nagyon könnyű átmozgatást végeztem, hogy a következő nap a 400m gát selejtezőjén jól tudjak futni.
Számomra a világbajnokság július 11-én szerdán kezdődött. Mivel 12:05-kor futottam, ezért a bemelegítést jóval előtte kellett elkezdenem, mivel a Call Room-ot is bele kellett számolni, ami 30 perccel a futam előtt volt. A bemelegítésnél éreztem, hogy minden jól megy, minden jel arra utalt, hogy ebből egy jót lehet futni. Miután bevezettek minket az olimpiai stadionba, ráfutottam az első gátra, akkor azt gondoltam, hogy minden rendben van ,nem kell izgulni ,jó lesz . 12:05-kor pontban elindították a futamomat, ahol egy katari, dél-afrikai, chilei, mexikói, norvég és egy japán versenyző ellen kellett bizonyítanom. Azonban 54,13-as időeredménnyel értem célba és ezzel nem sikerült tovább jutnom az első körön, így számomra itt ért véget a világbajnokság. Az egyéni csúcsomtól ugyan elmaradtam (53,04), de utólag nem vagyok csalódott, hiszen átestem a tűzkeresztségen, és nem üres kézzel megyek haza, hiszen rengeteg tapasztalatot szereztem ezalatt a pár nap alatt. A futamot a japán Shota Madokoro nyerte (51,67), akinek nem sikerült a döntőbe kvalifikálni magát.
A következő napokon úgy ültem a stadionban, mint egy lelkes szurkoló, hiszen a világbajnokság még nem ért véget. Számos izgalmasabbnál izgalmasabb versenyszám keltette fel az érdeklődésemet, mint például a férfi 100m-es döntő amit aznap szerdán bonyolítottak le (a brit Adam Gemili- 10,05), illetve a férfi 400m (a dominikai Luguelín Santos-44,85), a férfi 110m-es gátfutás (a kubai Yordan L.O’Farrill-13,18), illetve a pénteken megrendezett 400m-es gátfutás döntője, amit az amerikai Eric Futch nyert 50,24-es időeredménnyel, ami a világ idei legjobb junior eredménye is egyben.
Két éve Monctonban a junior világbajnokságon 400m gátfutásban a trinidadi Jehue Gordon győzőtt 49,30-as időeredménnyel illetve a japán Takatoshi Abe –nak is sikerült 50mp-en belülre kerülnie (49,46), ami a felnőtt mezőnyben is kimagasló eredmény.
A magyarok számára a legizgalmasabb verseny a férfi kalapácsvetés és a női hétpróba jelentette, ahol Pásztor Bence és Krizsán Xénia a második helyet tudhatta magáévá.
A magyar válogatott július 15-én, az utolsó nap után, hasonlóan a 2010-es monctoni világbajnoksághoz most is a 23. helyet szerezte meg a világranglistán.
A következő világbajnokságot az amerikai Oregon városában rendezik meg. Hasonlóan szép eredményeket kívánok minden leendő magyar válogatottnak a 2 év múlva megrendezésre kerülő világbajnokságon!
Mindent egybe véve a Spanyolországban eltöltött 8 nap (16-án utaztunk haza) alatt nagyon sok maradandó élménnyel gazdagodtam, és rengeteg tapasztalatot szereztem, iszonyatosan jó érzés volt ebbe az egész világbajnoksági hangulatba csöppenni, új ismeretségekre, barátságokra szert tenni.
